Ha gyerekekre gondolunk, akkor talán a játék az első fogalom, ami eszünkbe jut. A játék a humán fejlődés leginkább változatos tevékenysége, ami a funkciók és képességek rendszerét komplexen érintve integrálja a környezetet a gyermek személyiségébe. A rendelkezésre álló szakirodalom megismerése során megállapítottuk, hogy a gyermeki lét során elérhető fejlődés egyik mozgatórugója a játék, amely a kisgyerekek természetes kíváncsisága és környezetének felfedezésére irányuló törekvéseinek legfontosabb eleme. Az eltérő fejlődési ütemet követő gyermekek játszóképessége korlátozottabb lehet normál fejlődési ütemet követő társaikhoz képest, azonban ők is ugyanannyira kedvelik a játékokat, így a tanulásban akadályozott és értelmileg akadályozott tanulók funkciózavarainak helyreállítása hatékonyan végrehajtható a játék komplex hatásaira alapozva, tevékenységbe ágyazottan. Kutatásunk során megkíséreltük feltérképezni a pedagógusok játékalapú tanítással kapcsolatos véleményét, a játék közvetett és közvetlen hatásait a tanulásban akadályozottak és az értelmileg akadályozottak alsó tagozatán tanító pedagógusok munkájára. A pedagógusok körében végzett vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a tanulásban akadályozott és az értelmileg akadályozott alsó tagozatos gyermekeket oktató pedagógusok munkájuk és tanórák szervezése során egyaránt figyelembe veszik az eltérő fejlődésmenetből adódó sajátosságokat, azonban a játékfejlődési jellemzőket különböző mértékben építik be tanóráikba. Az értelmileg akadályozott gyermekeket oktató pedagógusok nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanórai játékra. Munkánk során arra a következtetésre jutottunk, hogy a szakirodalomi adatok megismerése során kialakult előzetes véleményünk és feltételezéseink többnyire megegyeznek a kutatási eredményeinkkel. Néhány kérdésben olyan eredmények és válaszok születtek, amelyek egy későbbi kutatás alapját képezhetik.