A köz foglalkoztatása a dologházaktól az „Út a munkához” programig

Abstract

A dolgozat átfogó képet ad a hazai közfoglalkoztatás alakulásáról a dologházaktól kezdve az „Út a munkához” programig, tehát a 18. század végétől kezdve napjainkig. Bemutatja a dologházak, a közveszélyes munkakerülők, a közhasznú foglalkoztatás, a közmunka és a közcélú munka intézményeinek hátterében álló szemléletek közötti összefüggéseket, különbségeket, valamint ezek működését. A fő sarokpontot a 2009 óta működő „Út a munkához” program bemutatása és hatásosságának elemzése jelenti, külön kitérve a változásokat kísérő sajtómegjelenésekre. A szerző legfontosabb hipotézise, hogy a dologházak, közveszélyes munkakerülők idején uralkodó szemlélet nagyrészt megjelenik a közfoglalkoztatás mai formáiban is, köztük a legújabbnak számító „Út a munkához” programban, amely egyébként sem hozott jelentős áttörést az eddigi közfoglalkoztatási eszközökhöz képest. A szerző következtetései szerint az „Út a munkához” program továbbra is a dologházak korszakát idézi workfare (munkára kötelező) szemléletével, az érintettek kriminalizálásával és nem jelent megoldást a célcsoport problémáira. A dolgozat aktualitását az is indokolja, hogy a szóban forgó program a szociálpolitikán belül jelenleg talán a legtöbbet vitatott témának számít.