Ennek a diplomamunkának a célja a férfi tőrvívásra jellemző lábmunka vizsgálata motion capture technológiának segítségével. A mérések során egy támadó és egy irányváltásos védekező lábmunkafeladatot elemeztem. Minden feladatok három féle módon hajtottak végre, nevezetesen az ideálisnak vélt vívóállásban, egy alacsonyabb, valamint egy magasabb pozícióban. A vizsgálatok során kilenc tapasztalt férfi tőrvívó működött közre, akik mindannyian 11 és 22 év közötti tapasztalattal rendelkeznek férfi tőrvívásban. Mind a két lábmunka feladat során az első gyors lépést vizsgáltuk, ott a mért átlagsebességet, maximális sebességet, átlaggyorsulást és maximális gyorsulást hasonlítottam össze a három változat között. Ezek mellett a stabilitási szempontokat a csípő körül elhelyezett markerek vertikális elmozdulása alapján elemeztem. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a versenyzők számára ideálisnak vélt pozícióhoz képest a magasabb vívóállásban számottevően rosszabb teljesítmény érhető el, míg a mély és az ideális állás közel azonos eredményeket produkált, illetve esetenként enyhén a mély pozícióban történő feladatvégrehajtás bizonyult előnyösebbnek.