Folyamatosan változva: Meglévő épületállományunk revitalizációja használói fókusszal három magyar példa összehasonlításán keresztül

Abstract

Épített környezetünk közösségi funkciójú helyei az aktuális társadalmi, kulturális és gazdasági igények függvényében egyre gyorsabban avulnak. A debreceni tímárház Szárító műhely projektje közösségalkotó és kultúrtudatos célkitűzésével egy új lehetséges átalakítási mintát mutat a térségben. Egy épület tereinek kisléptékű, újrafelfedező, költséghatékony beavatkozásokkal történő belakása, azok folytatható kialakítása lehetőséget adnak az építmény értékeinek megtartására és a változó igényeknek megfelelő gyors reakcióra. A terv során a beavatkozásokkal kapcsolatban megfogalmazott alapvetések igazolása miatt, két hasonló szellemiségben megvalósított példával, az egri Művészeti Ellátóval és a pécsi Szabadkikötővel vetem össze azt. A projektek átalakításai ismétlődő mintázatot mutatnak, így azokat egy-egy életciklusukban történt folyamatain keresztül tárgyalom. Az elemzések az alkotókkal készített interjúkra, internetes cikkekre, tanulmányokra és helyszíni bejárásokra alapozva készültek.