Manapság mind a magyar, mind az uniós gazdasági életben nagy jelentőségre tett szert a fizetési meghagyásos eljárás alkalmazása. Ez köszönhető az eljárási szabályok kialakulásának: az európai fizetési meghagyásos eljárásról szóló 1896/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, ill. az előbbi magyar megfelelőjének, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvénynek. A szabályozások célja – legyen az európai vagy nemzeti - az, hogy a pénzköveteléseket gyorsabban és hatékonyabban, bírósági eljárás nélkül lehessen érvényesíteni, ezáltal pedig a „körbetartozásokat” csökkenteni. A szabályozás másik célja – elsősorban Magyarországon jelentős célkitűzés - a bíróságok tehermentesítése volt. A törvény megalkotásának eredményeként mára már az eljárások gyorsabb lefolyásúak (bár nem biztos, hogy a körbetartozások általuk csökkentek) és a közös szabályok megalkotása lehetővé tette, hogy a tagállamokon átnyúló követelések is érvényesíthetők legyenek. A magyar fizetési meghagyásos eljárás pedig igazodott az Európai Uniós eljáráshoz. Dolgozatom célja, hogy egy fiktív – bár a valóságból merített – példa alapján megmutassam az európai fizetési meghagyásos eljárás szabályait és használatát a magyar gyakorlatban. Ugyanakkor figyelembe vettem, hogy a nemzeti jogszabály ismerete nélkül nehezen érthető az európai uniós rendelet magyarországi alkalmazása. Ezért a következő fejezetben a magyar fizetési meghagyásos eljárás menetét mutatom be.