A savanyú vulkanizmus fáciestani vizsgálata ÉK-Magyarországon

Abstract

A belső kárpáti vulkáni koszorú tagjai közül az Eperjes-Tokaji- és Selmeci hegységekben a savanyú lávakőzetek páratlan fáciestani sokszínűségben fejlődtek ki. Ezek főként a nyersanyagkutatásokhoz kapcsolt elemzése a 70-es évek végére lezárult. A Tokaji –hegységi perlit prognózis befejeződése óta (GYARMATI 1981)1 nemzetközi eredmények alig épültek be a hazai savanyú vulkanitok petrogenetikájába és fáciestanába. A szakirodalmi és terepbejárási adatok rendszerezése után előrelépés a következő területeken volt lehetséges: • A 1960-70-es évek vulkanológiai kutatás-módszertanának újraértékelése. • A fáciesgenetikai folyamatok új értelmezéseinek alkalmazása. • Nemzetközi analógiák alapján a savanyú lávatestek helyfoglalási modelljeinek megrajzolása. • A vizsgált előfordulások paleovulkáni rekonstrukciója. • Elsődleges vulkáni formák azonosítása és az erózió mértékének meghatározása. • A mikroszkópi vizsgálatok nevezék- és módszertani problémáinak feloldása, a klasszikus hazai és a nemzetközi IUGS nevezéktan párhuzamosítása. • A savanyú makro- és mikroszöveti változatok korábban a láva illótartalmához kötött kialakulásának újraértelmezése. • Geokémiai adatbázis létrehozása. Az egyes fáciesek és előfordulások összehasonlító geokémiai értékelése.