Hornyik Miklósról rég tudjuk, hogy éles szemű, egyenes beszédű kritikus. Most látható, mérhető, hogy milyen sok mindenre figyelt, mennyi lényeges kérdésben foglalt állást, s hányszor került szembe a végül is fölülkerekedő véleményekkel. Van bátorsága vállalni a kirekesztődés, vagy az elhallgatás kockázatát is. Bárki mondhatja erre: az odamondás még nem tudomány. S mert valóban nem az, s mert a vakmerőség is lehet munkapótló hatáskeltés eszköze, itt éles nyomatékkal kell hangsúlyoznunk: Hornyik Miklós elméleti és irodalomtörténeti tudása elsőrendű.