"A költészet önérintése csak a másik érintésében mint hívásban következhet be, amely utóbbi egyúttal expozíciója is a költészetnek. Ezen önérintésnek mint megváltozásnak a feltárása a nehezebb feladat, ez jelenti ugyanis az olvasást, amely a szöveg textuális felszínén végbemenő változásokat voltaképp az olvasás latens szövegbeli jelenléteként igyekszik kibetűzni. Ezért az érintés mint olvasás, az érintés olvasása az érinthetetlennel szembesít, a határ és lehetetlen transzagressziója közötti összjátékból fejlik ki, ennek tapasztalatát hordozza - azt a tapasztalatot, hogy az érinthetetlen mégis megérint."