Környezeti fenntarthatóság az infekciókontroll tevékenységben

Abstract

Az egészségügyi ellátórendszer kettős szerepet tölt be a fenntarthatóság szempontjából: miközben alapvető feladata az emberi egészség védelme, működése jelentős környezeti terheléssel jár. Kiemelt jelentőségű az infekciókontroll, amely a betegbiztonság szempontjából nélkülözhetetlen, ugyanakkor fokozott erőforrás-felhasználással, egyszerhasználatos egyéni védőeszközök alkalmazásával és egészségügyi hulladék képződésével jár. A doktori értekezés célja az infekciókontrollhoz kapcsolódó környezeti terhelések komplex értékelése, az egészségügyi hulladékképződést meghatározó tényezők feltárása, valamint a fenntarthatóbb döntéshozatalt támogató módszerek kidolgozása volt. A kutatás négy egymásra épülő vizsgálatból állt. Országos adatbázisok felhasználásával elemeztük a fertőző egészségügyi hulladék képződését befolyásoló intézményi és betegellátási tényezőket, majd a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Nagyerdei Campus 2017–2021 közötti adatai alapján vizsgáltuk a veszélyes egészségügyi hulladék mennyiségi jellemzőit, időbeli alakulását és meghatározó tényezőit. Ezt követően kidolgoztuk és validáltuk a komplexitásra korrigált hulladékindexet (Complexity-Adjusted Waste Index, CAWI), amely a betegösszetettség és az átlagos ápolási idő figyelembevételével pontosabb összehasonlítást tesz lehetővé a különböző profilú fekvőbeteg-intézmények között. A kutatássorozat záróelemeként életciklus-elemzéssel értékeltük az egyszerhasználatos egyéni védőeszközök teljes környezeti hatását, valamint különböző életciklus végi kezelési és hulladékszegregációs forgatókönyvek hatáscsökkentési lehetőségeit valós intézményi környezetben. Az eredmények igazolták, hogy a fertőző egészségügyi hulladék képződését elsősorban az intézményi betegforgalom, a COVID–19 világjárvány, valamint a fekvőbeteg-ellátás szerkezeti sajátosságai befolyásolják, miközben jelentős regionális és intézménytípusok közötti különbségek is azonosíthatók voltak. A Debreceni Egyetem Klinikai Központban végzett vizsgálatok rámutattak, hogy a veszélyes egészségügyi hulladék mennyisége és intenzitása jelentősen eltér az egyes orvosi szakterületek között, továbbá szoros összefüggést mutat a betegösszetettséggel, az ápolási idővel, az intenzív terápiás kapacitással és a multirezisztens kórokozók előfordulásával. A COVID–19 időszakban a hulladékképződés növekedése a betegforgalom intenzitásának emelkedése mellett is megfigyelhető volt, ami az ellátási struktúra változásának és a fokozott infekciókontroll-intézkedéseknek tulajdonítható. A CAWI alkalmazása csökkentette a mérési variabilitást, javította a statisztikai modellek teljesítményét, és megbízhatóbb összehasonlítást tett lehetővé az eltérő betegösszetételű kórházak között. Az életciklus-elemzés kimutatta, hogy az egyszerhasználatos egyéni védőeszközök környezeti hatásainak döntő része az alapanyag-előállításhoz és a gyártáshoz kapcsolódik, míg az életciklus végi hulladékkezelési beavatkozások önmagukban csak korlátozott környezeti hatáscsökkentést eredményeznek. Az értekezés eredményei új módszertani megközelítésekkel járulnak hozzá az egészségügyi hulladékgazdálkodás értékeléséhez, valamint tudományos alapot nyújtanak az infekciókontroll és a környezeti fenntarthatóság szempontjait egyaránt figyelembe vevő döntéstámogatáshoz. The healthcare system plays a dual role in terms of sustainability: while its primary function is to protect human health, its operation is associated with significant environmental impacts. Infection prevention and control is of particular importance, as it is indispensable for patient safety, while at the same time involving increased resource consumption, the use of single-use personal protective equipment, and the generation of healthcare waste. The aim of this doctoral dissertation was to comprehensively evaluate the environmental impacts associated with infection prevention and control, identify the factors determining healthcare waste generation, and develop methods to support more sustainable decision-making. The research consisted of four consecutive studies. Using nationwide databases, we analysed the institutional and healthcare-related factors influencing infectious healthcare waste generation. Subsequently, based on data from the University of Debrecen Clinical Centre, Nagyerdei Campus, collected between 2017 and 2021, we investigated the quantitative characteristics, temporal trends, and determining factors of hazardous healthcare waste. We then developed and validated the Complexity-Adjusted Waste Index (CAWI), which enables more accurate comparisons among inpatient healthcare institutions with different clinical profiles by taking patient case complexity and average length of stay into account. As the final stage of the research, we applied life cycle assessment to evaluate the overall environmental impacts of single-use personal protective equipment and to assess the environmental impact reduction potential of different end-of-life treatment and waste segregation scenarios under real institutional operating conditions. The results demonstrated that infectious healthcare waste generation was primarily influenced by institutional patient throughput, the COVID–19 pandemic, and the structural characteristics of inpatient care, while significant regional and hospital-type differences were also identified. Investigations conducted at the University of Debrecen Clinical Centre revealed that the quantity and generation intensity of hazardous healthcare waste differed considerably among medical specialties and showed strong associations with patient case complexity, average length of stay, intensive care capacity, and the prevalence of multidrug-resistant organisms. During the COVID–19 pandemic, healthcare waste generation increased despite the increase in patient throughput intensity, which can be attributed to changes in the structure of healthcare delivery and enhanced infection prevention and control measures. The application of the CAWI reduced measurement variability, improved the performance of the statistical models, and enabled more reliable comparisons among hospitals with different patient case complexity. Life cycle assessment demonstrated that the environmental impacts of single-use personal protective equipment were predominantly associated with raw material production and manufacturing, whereas end-of-life waste management interventions alone resulted in only limited reductions in environmental impacts. The findings of this dissertation contribute novel methodological approaches to the evaluation of healthcare waste management and provide a scientific basis for decision support that simultaneously considers the principles of infection prevention and control and environmental sustainability.