A mesenterialis ischaemia azon hasi vészhelyzetek közé tartozik, ami halálos kimenetellel járhat, így fontos a mielőbbi felismerése és kezelése. Diagnosztikája nehéz, mivel nincsenek specifikus markerei vagy tünetei. Etiológiáját tekintve okozhatja embólia, trombózis illetve nem okklúzív folyamatok is. Előfordulhat különböző sebészeti beavatkozások után is. Az ischaemiásreperúziós károsodás következtében bakteriémia, szepszis és akár többszervi elégtelenség is kialakulhat. Bizonyos sebészeti módszerek, illetve farmakológiai anyagok segíthetnek a károsodások kivédésében, illetve csökkentésében. A sebészeti módszerek közé tartoznak a kondicionálási technikák, melyeknek lokalizációja alapján lokális és távoli szervi formájuk létezik. A lokális kondicionálási technikák közé tartozik a prekondicionálás és a posztkondicionálás. Prekondicionálás során repetitív szubletális ischaemiás, majd reperfusiós periódusok alkalmazása történik a célszerv tartós ischaemiáját megelőzően. Előre látott ischaemiás esetekben lehet alkalmazni. Posztkondicionálásnak a reperfusio kezdetén a szövetek véráramlásának több ciklusban, rövid ideig tartó megszakítását nevezzük. Távoliszervi kondicionálási technikák alkotják a másik nagy csoportot. Ebbe tartozik a távoliszervi prekondicionálás, a távoliszervi posztkondicionálás illetve a perkondicionálás, ami egyre népszerűbb. A sebészi technikák mellett léteznek olyan farmakológiai vegyületek, melyek szintén alkalmasak az ischaemiareperfusio okozta károsodások csökkentésére. Több támadáspontjuk is lehet: a szuperoxid gyökök szintjének csökkentése, a neutrophil migráció és adhézió gátlása. Ide sorolhatók a szabadgyök fogó vegyületek, az antioxidánsok, az mPTP csatorna gátlók és a K+ ATP csatornán ható szerek, a mitokondriális támadáspontú vegyületek, mint például a ginkobiloba, propofol, nitronok, carvedilol. A kutatásokban alkalmazott széles paletta ellenére jelenleg nincs olyan módszer, ami a klinikumban is bevezetésre került volna.