"Leültem az asztalomhoz, írni kezdtem. Fiatalkorom óta vezettem naplót, de csak időnként, néha gyakrabban, néha ritkábban csináltam feljegyzéseket, az utóbbi években azonban szinte valami görcsös kényszer noszogatott arra, hogy mindennap, szinte óráról órára papírra vessem napjaim legjelentéktelenebb momentumait. Ez a "görcs" kötött most is az íróasztalomhoz. Lassan, nagyon lassan múlt az idő. Gyakran pillantottam az asztalon fekvő órára. Negyed kilenc, fél kilenc, háromnegyed kilenc, mindjárt kilenc. Ebben a pillanatban pokoli égzengés-földindulás ugrasztott fel az asztal mellől. Nem láttam semmit s mintha hirtelen megsüketültem volna. Fülem, orrom, szájam, szemem por, piszok füst lepte el, a szoba koromsötétté vált. Üveg és faszilánkok, kődarabok, könyvek röpködtek szerteszét. Szobámat bokáig fedte mindenfajta törmelék. Noémi szobájának hatalmas ajtaja darabokra hasadt, az ajtófélfák a levegőben ágaskodtak, szél süvített be a Duna-parti erkély összevissza tört ajtaján is."A lakásbelövés megrázó pillanatát közvetítik a fönti sorok Oltványi Imre Naplójából (1956. nov. 6.). További naplók, följegyzések ábrázolják a foradalom és szabadságharc egyéni és egyetemes történéseit. A forradalom idején - vagy azt követően - fényképező, rajzoló és festő alkotók műveit is megvilágító, évtizedekkel későbbi vallomásaikkal ugyanazokat a történelmi napokat idézik elénk Sümegi György összeállításában.