Szakdolgozatomban Krasznahorkai László Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című japán regényét vizsgálom elsődlegesen a térpoétika felől. Vizsgálódásom fő motivációja annak a feltárása, hogy miként működik a tér ebben a regényben, különös tekintettel az idővel és a karakterekkel való viszony alakulására. Szakdolgozatom bevezetőjében a regényt térben és időben pozícionálom, valamint a szövegben hangsúlyos keresés motívumának szerepét vizsgálom. Ezt követően a szerzőség kérdéskörére térek rá, kiemelve a „japán regény” terminusának problematikáját, így jutva el az idegenség és a csend fogalmaihoz. Ezután a térprivációkkal foglalkozom, majd a narrátor alakját és szerepét veszem alaposabban szemügyre, valamint az ünnep és a baj motívumát és jelentőségét elemzem. A következő fejezetben rátérek a térpoétika kérdéseire, megnézem a kert-teremtés mítoszát, illetve a szent és a profán térpárt. Ezekkel összefüggésben megvizsgálom a kolostor terét és a rendfőnök szobáját. Az utóbbi helyen történt durva térsértési aktussal is foglalkozom. A regényben szereplő két fiktív könyvet, azok eltérő kulturális vonatkozásaira koncentrálva összevetem egymással. Végül az unoka alakját és személyét elemzem, és a vele, valamint a kolostorral összefonódó felejtés fogalmával zárom a dolgozatom.