Jelen tanulmány a szisztémásan magas koleszterinszint hatásainak mélyebb megismerésére irányult, értve ez alatt a szív funkciós paramétereiben, szisztolés valamint diasztolés értékeiben okozott változásokat. Vizsgálatainkat hím New Zealand nyulakon végeztünk; ezek közül két normál és két, magas koleszterintartalmú diétán tartott csoport szívfunkciós paramétereit echokardiográffal, összkoleszterin szintjét vérmintából meghatározva vizsgáltuk 12, illetve 40 héten át; végül a 12. és 40. hét elteltével a megfelelő csoportokat feláldoztuk, hogy az in vivo vizsgált paramétereket egy perfúziós készülék segítségével immár ex vivo is vizsgálni tudjuk. Izolált szíven határoztuk meg TTC – festési eljárással a hiperkoleszterinémia által okozott károsodás mértékét, valamint preparált aorta thoracica mintákat festettünk Sudan – III – mal a képződött plakkok láthatóvá tételének céljából. Az elvégzett vizsgálatok egyértelműen bizonyítják, hogy a lassan kialakuló alimentáris, szisztémásan magas koleszterinszint káros a szív – és érrendszerre, a megfigyelt kórállapotok időfüggően, mintegy folyamatosan alakulnak ki. Erre egyértelmű bizonyíték a szérum összkoleszterin szint méréssel alátámasztott, a HCL csoportnál tapasztalt extrém magas érték, szívultrahang készülékkel a HCS csoportban diagnosztizált diasztolés szívfunkció romlás, majd a HCL csoportnál 38 észlelt szisztolés funkciókárosodás. Az élőben vizsgált értékeket izolált szíven vizsgálva csak megerősíteni tudtuk, a monitorozott hemodinamikai paraméterek ugyanis mind, a táplálkozás következtében kialakított magas koleszterinszint károsító hatásait támasztották alá. Összefoglalásként így elmondható, hogy sikerült létrehoznunk egy olyan modellt, amelyen a szisztémásan emelt koleszterinszint káros hatásai követhetőek. Látható, hogy nyúl modellen a magas koleszterinszint közvetlen káros hatással van a miokardiumra. A károsodás mértéke függ a behatási időtől – elsőként diasztolés funkciózavar következik be, mely később szisztolés zavarba hajlik át.