Mai világunkban az 50-es éveiben járó, családban élő magyar nőre nagy teher hárul a hétköznapokban. Kénytelen jelen lenni a munkahelyeken egyre jobban előtérbe kerülő technika világában, a hagyományosnak tekinthető családban, a gyermeknevelésben, és a nőkkel szemben megfogalmazott új társadalmi elvárások teljesítésében. Arról nem is beszélve, hogy sok esetben gondoskodnia kell idősödő (esetleg betegeskedő) szüleiről, nagyszüleiről. Minimális én-idővel rendelkezik, személyisége és vágyai háttérbe szorulnak. Ebből pedig komoly problémák adódnak, mivel igen gyakran nemcsak a testi, hanem a lelki egészsége is veszélybe kerül, és emiatt mindennapi teendőit is egyre nehezebben tudja ellátni. Az ötvenes éveikben járó nők csak minimális segítséget kapnak családon belül, és korlátozott az intézményes segítség az idősellátás terén is. Magyarországon az ötvenes éveikben járó nők számára még mindig a család és a gyermek a legnagyobb érték.