A szakdolgozat a debreceni középiskolás diákok kultúrafogyasztási szokásait vizsgálja, különös tekintettel a digitális tér, az iskolai fenntartó típusa és a szocializációs környezet hatására. Az elméleti rész Bourdieu, Hankiss és Holt kultúraelméleteire támaszkodva mutatja be a kulturális preferenciák társadalmi és egyéni meghatározottságát. A kutatás empirikus szakaszában 130 diák részvételével készült kérdőíves felmérés eredményeit dolgozza fel. Az adatok alapján a digitális kultúrafogyasztás dominanciája figyelhető meg, miközben a hagyományos kulturális intézmények háttérbe szorulnak. Különbségek mutatkoznak az állami és egyházi iskolák tanulóinak preferenciái között, valamint az iskolai programok előnyt élveznek a városi kínálattal szemben. A vizsgálat rávilágít a családi háttér és az iskolai környezet meghatározó szerepére a diákok kulturális érdeklődésének alakulásában.