Az óvodánkba egyre több gyermek szociálisan hátrányos környezetből érkezik, az egyes társadalmi csoportok közötti különbségek növekednek. Óvodapedagógusként naponta találkozom a hátrányos helyzetű gyermekekkel, és a körülményeik által felmerült problémákkal. Munkám során meg tudtam figyelni, hogy ezek a kisgyermekek milyen hátránnyal érkeznek az óvodába. Nagyon sok a beszédhibás gyermek, és sokan minimális szókinccsel rendelkeznek, kommunikációjuk nem felel meg az életkor alapján elvárhatónak.. Intézményünkben évről évre növekszik a roma gyermekek száma, többségük nem beszél életkoruknak megfelelő szinten, s emiatt feltételezhetjük, hogy nyelvi hátrányban szenvednek. Ha egy gyermek már óvodás korban nyelvi korlátokba ütközik, mert nem tudja magát kifejezni megfelelő módon, az kihathat a későbbi iskolai tanulmányaira és a társadalomba való beilleszkedésére. Véleményem szerint a nyelvi hátrányos helyzet komplex problémaként értelmezhető, mely kezelendő és kezelhető. Kulcsfontosságúnak kell lennie a hiányok feltárásának, a prevenciónak, a fejlesztésnek, mely szakszerűen, tudatosan és differenciáltan valósítható meg. A dolgozatban a hátrányos helyzetű gyermekek nyelvi hátrányáról végzek kutatást.