Szakdolgozatom a gyorskorcsolya sportág megítélését vizsgálja, fókuszálva mind a sportolók, mind a nézők perspektívájára. A hipotézisek köré szerveződő kutatás a mentális felkészülés, az edző-sportoló kapcsolat és a nézői érdeklődés fontosságát állítja előtérbe. A szakirodalmi áttekintés részletesen bemutatja a gyorskorcsolyázás történetét és fejlődését, hozzájárulva a téma széleskörű megértéséhez. Kutatási módszerként interjúkat és kérdőívet használtam, amelyek összességében árnyalt képet adnak a sport iránti érdeklődésről és a versenyzők tapasztalatairól. A kérdőív eredményeinek elemzése alapján megállapítható, hogy a válaszadók többsége, akik a kérdőívet kitöltötték, a női nemhez tartozik (73%), leginkább a 41-65 év közötti korosztályból kerülnek ki (53,3%). Az interjúalanyok között egy kínai idősebb női versenyző és egy fiatalabb magyar férfi versenyző is szerepel, akik részletesen beszéltek a sportágukkal kapcsolatos tapasztalataikról és felkészülési módszereikről. A kutatás kiemeli, hogy a nézők nagy része követi a gyorskorcsolyát, leginkább televízión és online platformokon keresztül. A kérdőívet kitöltők nagy része értékelte és szórakoztatónak találta a gyorskorcsolya versenyeket, a téli sportok közül ezt a sportágat ismerik, és kedvelik leginkább. Eredményeim bizonyították, hogy a sportág népszerűségének növeléséhez nagyban hozzájárult a 2018-as magyar olimpai szereplés, a megkérdezettek közül szinte mindenki ismerte olimpiai bajnokainkat. A válaszadók közel fel már vett részt nézőként gyorskorcsolya versenyen és többségük hajlandó lenne elmenni egy ilyen versenyre, leginkább az országon belül, vagy Európán belül utaznának a rendezvényekre. Az interjúk résztvevői között egy kínai idősebb női versenyző és egy fiatalabb magyar férfi versenyző szerepelt, akik részletesen beszéltek a sportágukkal kapcsolatos tapasztalataikról. Az elsődleges kutatási kérdésekre adott válaszok alapján megállapítható, hogy a mentális felkészülés, az edző-sportoló kapcsolat és a versenyzés élménye kulcsfontosságú tényezők ebben a sportágban. Fizikai felkészítés tekintetében az állóképesség és gyorsaság fejlesztését emelte ki a két sportoló. Az első interjúalanyom, Zang Yize, egy kínai idősebb női versenyző, aki számos sérülést élt át a pályafutása során. Részletesen beszélt az edzési módszereiről, a sérülésekről, és kiemelte a mentális felkészülés jelentőségét a versenyzésben. A második interjúalany, Csizmadia Márk, egy fiatalabb magyar férfi versenyző, aki sérülésmentesen versenyez. Ő is részletesen megosztotta tapasztalatait az edzésekről és a versenyzésről. Sikerült feltárnom a hasonlóságokat és a különbségeket a két sportoló felkészítésében. A kínai stáb nagyobb hangsúlyt fektet a technikai oldalra, míg a magyar stáb a sportoló komplex fejlesztésére. A mentális fejlesztést a kínai versenyző „önerőből” oldja meg, míg a magyar sportoló számára ez adott, hiszen folyamatosan kérheti sportpszichológus segítségét, aki a felkészítő stáb tagja. Összességében a kutatás lehetővé tette, hogy betekintést nyerjünk a nézők oldaláról a gyorskorcsolya jelenlegi népszerűségébe és a versenyzők oldaláról felkészülésük meghatározó tényezőibe. Reményeim szerint a kutatás átfogó képet fest a gyorskorcsolyázásról. Ezen kutatás pilot jelleggel adott betekintést a sportág jelenébe, további, hasonló jellegű kutatások hozzájárulhatnak a sportág még mélyebb megértéséhez.