A szakdolgozatban áttekintem a szerzői jog magyarországi fejlődésének főbb állomásait, különös figyelemmel az írói művekre. Ennek során megvizsgáljuk a könyvnyomtatás feltalálását követő időszakban jellemző, nyomdászoknak és könyvkiadóknak biztosított privilégiumok rendszerét. Ezek még csak egyes kiadóknak – nem pedig a tényleges szerzőnek – biztosítottak kizárólagos jogokat és a nyomdászok piaci pozícióját védték a jogosulatlan utánnyomásokkal szemben. A fejlődés további szakaszában már Európa szerte megjelenik a törvényi szabályozás. Hazánkban a szerző jog átfogó kodifikációjára 1884-ben került sor, ezt a jogszabályt napjainkig még három szerzői jogi törvény követte, 1921-ben, 1969-ben és végül 1999-ben. Ezeket a jogszabályokat a dolgozatomban részletesen vizsgálom az írói műveket helyezve a vizsgálat középpontjába, kiemelve az egyes törvények közötti eltérések főbb vonásait. Részletesebben foglalkozok több XIX. századi szerző munkáiban foglalt elméleti kérdésekkel és Balás P. Elemér korszakalkotó jelentőségű törvényjavaslatával.