A VEZETŐ-, MENTORTANÁR SZEREPE, ÉS SZEMÉLYES FEJLŐDÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A BIPOLÁRIS MENTORI KAPCSOLATBAN

Abstract

A mentori munka során gyakran vetődik fel az a kérdés, hogy vajon a hallgató, vagy a gyakornok számára mennyire válik modellé a mentor? Mi lehet az oka annak, hogy egyesek pusztán tevékenységükkel, személyiségük megnyilvánulásával, a teljes iskolán belüli létükkel visszatükrözik azokat az értékeket és mintákat, amelyeket maguk képviselnek és ezáltal a hallgatók követik, tisztelik őket? Hogyan lehet hatékonyabbá tenni a mentori feladatot? Ezen kérdések megválaszolása motivált a kutatás elkészítésére, melynek célja, hogy meghatározzuk a mentortanár szerepét a mentorálási folyamatban, és hogy bemutassuk, melyek a mentor - hallgató kapcsolat sikerességének és hatékonyságának ismérvei. A kutatás kérdéseinek megválaszolásához kérdőíves vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatban gyakorlatvezető tanárokat és mentortanárokat kérdeztünk (n=30) meg, akiknek 63%-a nő, 36,7%-a férfi (átlagéletkor 51, minimum: 38, maximum: 65). 66,7%-a már több mint 20 év pedagógus munkakörben eltöltött tapasztalattal rendelkezik. A megkérdezettek 11,9%-a tanít a testnevelés és sport műveltségterületen. Eredményeink azt mutatták, hogy a vezető-, mentor tanárnak meghatározó szerepe van a mentorálási folyamatban és a személyes hatása lényeges tényezője lehet a tanárjelöltek pályán maradásnak. A mentorállás folyamatában az új felé nyitottság, a kölcsönös tisztelet és a kritikus, empatikus mentori viselkedés a legösztönzőbb a bipoláris mentori kapcsolatban. A hallgatói magabiztosságot a szakmai tudásra építő, ösztönző tanári magatartás növeli a leginkább. A mentorokat a saját fejlődésük szempontjából pedig leginkább az együttműködő, pozitív hozzáállású hallgatók inspirálják, de legalább ennyire ösztönzően hat rájuk a hallgató érdeklődése a tanítás és a tanárrá válás iránt. Érdekesség, hogy nem az erőteljes vezetői irányítás, hanem a fejlesztő jellegű, reflektivitást feltételező mentori irányítás, ami megjelenik a tanítások során.