Iser a 70-es években elindított recepcióelméleti és olvasásfenomenológiai kutatásai után kezdett el foglalkozni az irodalmi antropológiával. Iser egyik alaptétele szerint az irodalmi antropológia tanulmányozása segíthet annak megértésében, hogy miért van szükségünk fikcióra. A fikció kutatása során Iser arra a megállapításra jut, hogy "hallgatólagos tudásunk" fontos részét képezi az az ellentét, amely fikció és valóság között feszül. Az egyszerű ellentét helyébe a szerző háromosztatú viszonyt léptet, melyben az empirikus valósággal szembeállított imaginárius szerepel harmadik alkotóelemként. A könyv egyes fejezetei történeti példákkal igaolják és árnyalják az elméleti modellt.