Franciaország történetének megírása az egyik legnehezebb - ám egyben leghálásabb - történetírói feladat. Kevés európai nemzetnek van annyi élő - és egyben ellentmondásos - mítosza, mint a franciának: a középkorban "az Egyház legidősebb leánya", az újkorban a felvilágosodás és a forradalom antiklerikalizmusa éppúgy a nemzeti öndefiníció szerves része, mint a XIX. századtól a jakobino-szocialista szellemiségű bal- illetve az ultramontán katolikus és ultranacionalista jobboldali radikalizmus hagyománya. Hahner Péter könyve bravúrosan veszi az imént felsorolt akadályokat, s az adott terjedelmi korlátok között kiválóan oldja meg Franciaország történetének feldolgozását.