Összefoglaló A dolgozat célja a repülőgépek szárnyára alkalmazott mechanizációk – fékszárnyak orrsegédszárnyak – vizsgálata, valamint ezek szerepének bemutatása a felhajtóerő-tényező növelésben és a leszállási-felszállási teljesítmények javításában. A vizsgálat alapját a felhajtóerő keletkezésének elmélete, a szárnyprofilok áramlástani tulajdonságai, valamint a szárny mechanizációja által előidézett áramlásmódosulások képezik. A feladatok közé tartozik a szárnyprofil-geometria és a felhajtóerő összefüggésének áttekintése, a CL–α és CD–α jelleggörbék értelmezése, továbbá a szárny mechanizáció különböző típusainak összehasonlítása. A dolgozat során bemutatásra került, hogy a fékszárnyak és orrsegédszárnyak kitérítésével, milyen mértékű felhajtóerő-tényező növekedés érhető el, néhány geometriai jellemző módosításával. Az elemzést szimulációs eredmények, szakirodalmi adatok és ábrázolt jelleggörbék támasztják alá. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a nagyfelhajtóerő-eszközök alkalmazása elengedhetetlen a felszállási úthossz csökkentése, az alacsony sebességű repülésbiztonság növelése és a gazdaságos üzemeltetés érdekében.