Az emberi társadalom kialakulásának már legősibb formáiban is a természet rákényszeríttette az embert, hogy a közösséget hasonló módon fenyegető veszélyek következményei ellen összefogással védekezzék. Az ősközösségek felbomlása után a magántulajdon megjelenésével, felmerül az igény annak védelmére is. Azonban az áru- és pénzgazdálkodás volt az, amely igazából életre hívta a biztosítás kezdetleges formáit. A gazdasági élet fejlődésével természetesen a biztosítás is egyre bonyolultabbá és intézményesebbé válik, de alapgondolata, vezéreszméje mind a mai napig azonos: a jövő bizonytalanságai ellen összefogással védekezni, vagyis az emberi szolidaritáson alapuló kockázatviselés. A biztosítás kifejlődésének alapját és lehetőségét az teremtette meg, hogy a tudomány felismerte, hogy a véletlen és a szükségszerűség között meghatározott összefüggés van. A nagy számok törvénye lényegében azt jelenti, hogy amíg a véletlen egyedi esetben előre nem látható, addig tömegben, megfelelő nagy számú esetben a véletlen nagy valószínűséggel kiszámítható, felmérhető. Igen nagy tömegű véletlenek sora elvezet a törvényszerűséghez. A véletlen tehát a szükségszerűség megjelenési formája. Ezen felismerés mutatta meg a modern biztosítás ésszerűségének alapvető feltételét, hogy az egyedi kockázat leküzdhető, ha elegendő nagy számú, hasonnemű veszélyközösséget sikerül összetoborozni, megszervezni. XIV-XVII. században megalakultak az első biztosító szövetkezeti társaságok Németországban és Angliában. Az első magyar alapítású társaság a Jégverés Elleni Kölcsönös Biztosító Magyar Egyesület 1843-ban alakult. Mára már több magyar és külföldi érdekeltségű társaság működik hazánkban, különböző szolgáltatásokat nyújtva. A biztosítási piac mûködését 1996. január 1-e óta törvényi szintû rendelkezés szabályozza (1995. évi XCVI. törvény) amely pontos kereteket ad a piac szereplõinek és elõsegíti az éles versenyhelyzet kialakulását. A biztosítási piac szereplõinek felügyeleti szerve az Állami Biztosításfelügyelet, amely a biztosítók és a közvetítõ cégek mûködéséhez szükséges, a törvényben elõírt engedélyeket adja ki, és tevékenységüket folyamatosan ellenõrzi.