Szakdolgozatomban a koronavírus járvány miatti korlátozások okozta szorongást és a támogatói kapcsolatok átrendeződését vizsgáltam a Debreceni Egyetem hallgatóinak körében. Kutatásom során nem valószínűségi mintavételt alkalmazva önkiválasztós módszer segítségével, félig strukturált interjúkkal vizsgáltam meg a Debreceni Egyetem 18 és 29 év közötti bármely karának alap és mesterszakos - aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkező – hallgatóit. Az adatfelvétel 2021. májusában zajlott, s összesen 25 db félig strukturált interjút készítettem el. Az interjúk mellett alkalmaztam a névgenerátor módszert is, melyekkel a fontos beszélgetési hálózatokat és a támogatások fajtáit vizsgáltam, valamint alkalmaztam még a mentális egészség és érzelmi jóllét mérésére szolgáló Oxford Happiness skálát, továbbá a Beck-féle depresszió kérdőívet is. Az elemzés során górcső alá vettem az egyetemisták különböző életterületeken tapasztalt változásait, s ezen eredményeket összevetettem a kiegészítő módszerekkel. A kutatás során megállapítást nyert, hogy a vizsgálatban részvevők közül a covid alatt senki sem szenvedett nagy mértékű hiányt a bizalmas családi és közeli baráti, vagy párkapcsolati támogatások terén. S az is egyértelművé vált, hogy a bizalmasok esetén nem mindig a méret a lényeg, hiszen kevés kapcsolattal is lehet az ember elégedett vagy boldog továbbá, hogy a fizikailag vagy online elérhető támogatások minden esetben mindenkinek jól jöttek ebben a furcsa és szokatlan helyzetben.