A könyv amellett érvel, hogy a magyar nyelv jelenével és jövőjével kapcsolatban vannak aggodalomra okot adó és azonnali cselekvést kívánó tények, ezek azonban nem azonosak azokkal a jelenségekkel, melyeket a közvélemény nyelvromlásként kárhoztat. Áttekintvén a nyelvromlás tüneteinek tetsző jelenségeket, megállapítja, hogy ezek a valamennyi nyelv szükségszerű sajátságát képező állandó lassú változás jelei. A művelt köznyelvi normával ütköző alakok nem "romlottak" vagy helytelenek, hanem olyan változatok, melyek a nyelvnek csupán valamely regionális vagy társadalmi változatában: valamely nyelvjárásban vagy valamely társadalmi réteg nyelvében nyertek polgárjogot.