A csíksomlyói ferences barátok lejegyzésében maradt az utókorra néhány két-háromszáz éves nagypénteki misztériumjáték szövege. Ki tudja azonban, milyen régi múltba vezetnek vissza bennünket a szereplők: sátányok és angyalok, szentek és katonák, bujdosó próféták és világhódító császárok, farizeusok? Hány évszázadon túlról szólnak hozzánk a rég elnémult hangok: a gyógyulásért esengő betegeké, a fiáért aggódó anyáé, a gőgös uralkodóé, a mesterét eláruló tanítványé? Balogh Elemér és Kerényi Imre a csíksomlyói szövegek mellé régi imádságokat, énektörténeteket, betlehemes rigmusokat helyezett, s így még teljesebbé tette a varázst: megidézte a régi magyar népi színjátszás elfeledett hangulatát.