A dolgozatban a peroxinitrit-anion és egy nikkelcentrumú szuperoxid-dizmutáz enzimfragmens reakciójának kinetikáját vizsgáltuk olyan körülmények között, ahol a peroxinitrit stabilisnak tekinthető, illetve fiziológiáshoz közeli pH-tartományban. Megállapítottuk, hogy pH 12-es tartományban az enzimfragmens koncentrációjától függően a peroxinitrit elbomlásához szükséges idő a spontán bomlás idejének mindössze 5-10%-a. A reakció eredményeként nitrit- és nitrát-ionok képződnek a peroxinitrittel sztöchiometrikus mennyiségben; a két termékion aránya megközelítőleg 1:2, ami megfeleltethető a spontán bomlásra jellemző aránnyal. Fiziológiáshoz közeli körülmények között két elkülönülő reakciót figyeltünk meg, egy gyors NiSOD-PN adduktumként értelmezett részecske képződését, majd ennek bomlását. Összefüggést véltünk felfedezni a reakció termékeként képződő nitrit- és nitrát-ionok megoszlása és az enzimfragmens mennyisége között, miszerint az enzimfragmens növeli a nitrit mennyiségét; majd megkíséreltük ennek magyarázatát. A kísérleti eredményeinket összegezve felépítettünk egy lehetséges modellt, melyben a peroxinitritből és a NiSOD-ból egy adduktum képződik, majd a bomlása során a fémcentrum Ni(III)-má oxidálódik, amit egy lassú folyamatban a peroxinitrit visszaredukálja a kezdeti Ni(II) állapotba, ezáltal bezárva a ciklust.