In this article we analyse various contradictions in the assumptions and consquences forming the theory of rational expectations. The argument aims to demonstrate that important parts of the theory cannot be maintained at the same time without damaging the theory's logical structure, while we recognize that other parts force the theory far from the basis of reality. However, the rational ecpectations hypothesis is not simply a useless theoretical construct, since by delineating the proper boundaries of this hypothesis we can offer a clear justification for the operability of inflation targeting systems. If we relax the strong presumptions, giving a place to a monetary authority that is able and calculated to drive by Muth, although some consequences of this conception will be consistent with the assumptions - which depend on conditions that seem not to hold - of the original (strong) definition. Journal of Economic Literature (JEL) codes: B2, E5.

A tanulmányban a racionális várakozások elméletét alkotó feltételezések és következtetések ellenmondásait vizsgáljuk meg. Érvelésünk annak belátására irányul, hogy a későbbi újklasszikus elmélet szempontjából meghatározó fontosságú tételek érvelési zavarokat okoznak, s ezért a torzítatlanság követelménye átgondolást igényel. A racionális várakozások elmélete mégsem haszontalan elméleti konstruktum, hiszen a hipotézis határainak megfelelő kijelölésével kiváló elméleti igazolást nyújthatunk az inflációs célkövetési rezsimek működőképességére vonatkozóan. Ha a túlzó előfeltevéseket elengedjük, amellyel helyet szorítunk a várakozások vezetésére képes és arra hivatott monetáris hatóságnak, a Muth által adott hipotézis mérsékelt változatához jutunk ugyan, ám e koncepció némely következménye konzisztens lesz az eredeti (erős) definíció – egyébként tarthatatlannak tűnő feltételeken nyugvó – feltételezéseivel. Journal of Economic Literature (JEL) kód: B2, E5.