Czakó Gábor esszékönyvében eszmetörténetileg új megállapításokat tesz korunk folyamatai és a mai állapotok boncolása kapcsán. Stílusa egyszerre derűs, éles és ironikus, amikor áttkinti a kor művészetét, államát, emberfogalmát, nyelvét, valóságképét, eszméit. Eredeti nézőpontjából föltárul, mennyire hasonlít mindaz, ami eddig olyannyira különbözni látszott. És kiderül a helyzet is, amin jottányit sem változtat, ha nem vesszünk tudomást róla.