A szakdolgozatomban arról írok, hogy a szociális munkához tartozó közösségfejlesztés szakma miként járulhat hozzá az emberek lelki jólétéhez. Ez a szakma a demokráciát kívánja erősíteni azáltal, hogy az embereket hatalomhoz juttatja, közös cselekvésre ösztönzi és arra motiválja, hogy aktívan részt vegyenek a közéletben. Olyan lelkületet igyekszik átadni, amiben az emberek a passzivitás helyett kezdeményezővé vállnak, és saját maguk vállnak a körülmények alakítójává. A közösségi cselekvés nem csak társadalmi szinten, de az egyén számára, lelki szempontból is rendkívül hasznos lehet. Különböző kutatásokkal és elméletekkel érveltem, hogy egy közösséghez való tartozás az ember alapvető igényihez tartozik, emiatt erősen hozzájárul az emberek lelki jólétéhez. Másodszor a közösségek mindinkább olyan közösségi célok érdekében jönnek létre, amivel a tagok azonosulni tudnak. Ha ez megtörténik közösség tagjai máris céltudattal fognak rendelkezni. A cél fontosságát a nyugati eszmeiség tanával, de leginkább Viktor E. Frankl logoterápijával hoztam összefüggésbe, ami a pszichológiában egy olyan elmélet, ami a lelki jólétet céllal/ célokkal való rendelkezéshez kapcsolja. Ezek után úgy tűnik, hogy a közösségi cselekvés mind a társas kapcsolatok szempontjából és a közösségi célok szempontjából is hozzájárulhat az emberek lelki jóléthez. A szakdolgozatom második részében próbáltam rávilágítani a technológiának olyan negatív hatásaira, ami károsan hathat a közösségekre.