Manapság egyre több iparágban figyelhetjük meg, hogy növekszik a verseny intenzitása, amely miatt a vállalatok nagyobb hangsúlyt fektetnek a hatékonyságra, mint a versenyelőny forrására. A hatékonyság növelése a személyi munkaerő alkalmazása esetén igen nagy kihívásokkal jár. A rugalmas munkaidőkeretes szerződések nyújtják a legnagyobb alkalmazkodóképességet és mozgásteret egy vállalat számára, ezáltal felmerül a szerepe, mint potenciális hatékonyságnövelő eszköz. A kétezres évek közepéig megfigyelhetők kutatások, amelyek a munkaidőkeretet innovációként kezelték a munkaerő hatékonyság maximalizálása terén. A korábbi kutatások nem adnak egyértelmű választ arra, hogy gyakorlatban mennyire alkalmazható a rugalmas munkaidőkeret a bér és teljesítmény jellegű hatékonyság növelésére. A kutatás célja, hogy a szakirodalom és egy valós és aktuális vállalati példa segítségével feltérképezzük, hogy milyen tényleges pozitívumai és negatívumai vannak a munkaidőkeret aktív menedzselésének és a továbbiakban milyen lehetőségek és veszélyek fordulhatnak elő a munkáltatói formával kapcsolatban.