A tervezés során elsődleges célom egy olyan közösségi ház létrehozása volt, amely valódi teret biztosít egy meghatározott közösség számára az alkotásra, az önkifejezésre és a lelki feltöltődésre. Ezt az épületet azoknak szántam, akik mély tisztelettel és odaadással ápolják a magyar népi hagyományokat – legyen szó néptáncról, népdalról, vagy a népi kézművesség különböző formáiról. Azoknak, akik életük részévé tették ezeket az értékeket, vagy vágynak arra, hogy újra felfedezzék és megéljék őket. A közösségi ház alapgondolata a hagyományos fonóházak világából táplálkozik, amelyek egyszerre szolgáltak a közösségépítés, az alkotás és a szórakozás helyszíneiül. Ezek a terek olyan emberek otthonában jöttek létre, akik megnyitották ajtajukat a közösség előtt, és ezzel bensőséges, meleg, otthonos légkört teremtettek. Én is ezt a fajta közvetlen, családias hangulatot szerettem volna újraalkotni – egy olyan helyet, ahol a látogatók nem csupán programokon vesznek részt, hanem valódi otthonérzést élhetnek át. Azt kívánom, hogy akik ideérkeznek, ugyanazt a befogadó, közösségformáló erőt tapasztalják meg, amit egykor a fonóházak jelentettek: ahol az emberek együtt alkottak, énekeltek, táncoltak és nevettek – egyszerre kapcsolódtak egymáshoz és a hagyományhoz.