A XXI. századra összeomlottak ugyan a nyílt rasszista rendszerek, de napjainkban is jelentős problémát jelent a rasszizmus. Európa demokratikus országaiban, főleg a 2008-as pénzügyi világválság után, felerősödött a bevándorlókkal, kisebbségi csoportokkal szembeni gyűlölet. Szakdolgozati témám alapjául a modern rasszizmus kérdéskörét választottam. Dolgozatomban a kerékpártolvajok elfogására szakosodott Tolvajkergetők és kommentelők közösségét, illetve az azt létrehozó és reprodukáló diskurzust vizsgálom, hogy milyen eszközöket, narratívákat, diskurzus stratégiákat használnak a legitimációjuk fenntartására és az ellenség rekonstruálására. Az elemzés során arra vállalkozom, hogy leleplezzem a diskurzusokban azokat a rejtett kódolt elemeket, amely a modern rasszizmust jellemzik. A vizsgálat elméleti háttereként Theun van Dijk kritikai diskurzus módszerét választottam. A Tolvajkergetők burkoltan jeleníti meg a rasszizmust, a cigány szó csak nagyon ritkán szerepel a videóikban, precízen ügyelnek arra, hogy a rasszizmus gyanújának az árnyéka se vetődjön rájuk. Beszédmódjukban törekszenek a látszólagos korrektségre, ezzel azonban a sorok között megbúvó diszkriminatív, rasszista előfeltevések, koncepciók veszélyes módon megközelítik a főáramú nyilvánosságot. Abban az esetben ha a nyilvános tér legitim részévé tudnak válni, akkor a rejtett rasszizmust is legitimációhoz segíthetik.