Ezeket az írásokat végig kell könnyezni. Folyik az Olvasó könnye a kacagástól, de sírva fakad az élet megrendítő fordulatait olvasva. Odze György keserédes írásai feladják a leckét. A tragikus történetek igen szerethetetlennek tűnő szereplőihez mégis elnéző az Író, és megszereti őket az Olvasó is, a maguk összes elviselhetetlennek tűnő idiótaságával, élhetetlenségével, szemétségével együtt, mert az Író is ezt teszi. A hihetetlennek tűnő történetekről pedig rendre kiderül, hogy azok úgy igazak, és különlegességükkel egütt mégis, akár mindennaposak. Minden egyes szereplő mi, magunk vagyunk és minden egyes történet velünk is megeshetett volna. Ez a könyv nem szól másról, mint szeretni tudásról, elfogadásról.