Dolgozatomban a nem tanuló, nem dolgozó fiatalok oktatási és munkaerőpiaci helyzetét vizsgálom az Észak-alföldi régióban. A NEET-fiatalok magas aránya számos társadalmi kockázatot rejt magában, ezért a kérdéskört már a múlt évszázad második felétől vizsgálják a nyugati államok. Az Európai Unió létrejötte lehetővé tette, hogy a tagállamok adatai összehasonlíthatóvá váljanak, és egységes stratégiát dolgozhassanak ki a közösség tagjai. Dolgozatomban a hazai és nemzetközi tendenciákat vizsgálva azt kutattam, egyetemes szinten milyen okai lehetnek a NEET-té válásnak. Szakértőkkel készített félig-strukturált interjúimban pedig azt vizsgáltam, milyen hasonlóságokat és eltéréseket lehet tapasztalni Magyarországon, az Észak-alföldi régióban. Emellett nagy hangsúlyt fektettem arra is, hogy bemutassam azokat a programokat, projekteket és állami szintű beavatkozásokat, amelyek a NEET-fiatalok számának csökkentését, illetve oktatási és munkaerőpiaci helyzetük javítását célozza. A kutatásomba bevont interjúalanyok segítségével arra kerestem a választ, milyen hatékonyságúak és eredményességűek ezek a kezdeményezések, illetve milyen egyéb beavatkozások lennének szükségesek ahhoz, hogy a NEET-létet előidéző jelenségek (iskolai lemorzsolódás, korai gyermekvállalás, szocializációs hátrányok, munkaerőpiaci diszfunkciók) csökkenjenek.