A közösségi cselekvésből, felelősségből, magatartásból kihúzódni igyekvő világban Sütő András életműve az otthonteremtés lenyűgöző vállalkozása. Az elidegenedés világméretű uralma idején a Rész és az Egész összetartozását tanúsítja. Óvó figyelemmel építette be életművébe az erdélyi magyarság sorsát és lelkületét, kollektív megmaradás-igényét. A realizmusnak előbb móriczi övezetében alkotott, természetes otthonossággal és erősen egyéni jelleggel, a történelem újabb mozgásirányát érzékenyen követve. Úgy tágította egyetemessé mezőségi életanyagát, hogy annak meghitt személyességét és eleven közösségi ethoszát megtartotta. Életműve a reflexív realizmus, az eszmével, gondolati elemekkel és költői látásmóddal dúsított valóságábrázolás értékes fejezete. A provinciát is világtávlatokkal szembesíti, s ezáltal léptékét általános emberi szinten s hitelesíti, megőrizvén sértetlenül annak egyedi sajátosságait, árnyalatának méltóságát is. Sütő András - Illyés Gyulához és Nagy Lászlóhoz hasonlóan

• mindig, minden körülmények között az életérdekű, etikus elvek képviselője, felkutatója. Az emberi érzés és tapasztalat, valamint a történelem tanulságai és a kultúra, filozófia igazságai szerint véd elemi emberi jogokat: anyanyelvi szabadságot, a sajátosság értékét, a személyi és közösségi autonómia igényét. Munkássága a sajátosság és egyetemesség egysége révén emelkedett a magyar irodalom legnagyobb szellemi, erkölcsi, esztétikai értékei közé.