A szerző kötetünkben közölt három esszéje eredetileg egymástól függetlenül jelent meg a nyolcvanas évek végén. Utolsó nagy vitájához kapcsolódnak, melynek középpontjában az a kérdés áll, megengedhető-e, hogy az üdvösség keresztény reményét minden emberre kiterjesszük. A Biblia egyrészt azt állítja, hogy Isten minden ember üdvösségét akarja, másrészt a bűnösre lesújtó ítélet távlatát állítja elénk. Balthasar a reményről kialakított álláspontját ízekre szedő bírálatokra felelve hangsúlyozza, hogy ezt a feszültséget a teológia csak körültekintően, a biztos tudásról lemondva dolgozhatja fel. A három írásban egyszerre mutatkozik meg az idős szerző letisztult bölcsessége és vitairatainak szenvedélyes ereje.