A szakdolgozat célja, hogy a tudományos művek és a bírói gyakorlat vizsgálata alapján meghatározza, hogy a perbeli egyezség milyen természetű jogintézményként fogható fel. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a perbeli egyezség kettős természetű: egyfelől a peres felek közötti szerződésnek tekinthető, másrészt egy perbeli cselekmény, amelynek perjogi hatásai vannak. A felek egyezségkötése esetén a bíróságnak végzés formájában döntést kell hoznia arról, hogy az egyezséget jóváhagyja vagy annak jóváhagyását megtagadja. E döntés során azt kell elsődlegesen megvizsgálnia, hogy az egyezség a jogszabályoknak megfelel-e, vagy sem. Azonban e generálklauzula jellegű szabály sok esetben jogértelmezési nehézségeket okozott, és az ítélkezési gyakorlatnak kellett megtöltenie tartalommal azt, hogy mikor is van helye az egyezség jóváhagyásának, illetve megtagadásának.