A dolgozat eredményei világosan mutatják, hogy a társadalmi felelősségvállalás jogi integrációja az ESG keretrendszerben jelenleg nem éri el a környezeti és gazdasági pillérek szintjét. Bár az elmúlt években történt előrelépés a szabályozásban és a vállalati gyakorlatban, a társadalmi dimenzió továbbra is háttérbe szorul, gyakran csak ajánlásként vagy puha jogi normaként (soft law) jelenik meg. Ahhoz, hogy a fenntarthatóság hármas célrendszere valóban kiegyensúlyozottan érvényesüljön, átfogó szemléletváltás szükséges mind a jogalkotás, mind a vállalati szféra, mind a tudományos közösség részéről. A Triple Bottom Line koncepciója szerint a fenntarthatóság három dimenziója – People, Planet, Profit – egyenrangúként kell, hogy megjelenjen a döntéshozatalban és a szabályozásban. A kutatás eredményei mégis azt mutatják, hogy a társadalmi pillér súlya a jogi és szakpolitikai keretek között továbbra is gyengébb marad. A gazdasági és környezeti aspektusokat az EU-s és nemzeti jogszabályok – például a CSRD vagy a Taxonómia-rendelet – világos, mérhető kötelezettségekkel támasztják alá. Ezzel szemben a társadalmi elemek, mint a munkavállalói jólét, esélyegyenlőség, emberi jogok vagy a közösségi hatások, többnyire puha jogi eszközökben jelennek meg.