Az utóbbi idők legátfogóbb változása zajlik a hazai szociális ellátórendszerben. A többévtizedes intézményi struktúrák helyére, közösségbe integrált kiscsoportos lakóformák, és a társadalmi részvételt elősegítő széleskörű szolgáltatási hálók kiépítése a cél. A szakma által „paradigmaváltás” - ként elterjedt folyamat nemcsak az intézményi ellátottak lakhatását kívánja átalakítani, hanem a róluk alkotott eddigi ismeretanyagot, a társadalom által azonosított sztereotípiák, tabuk felszámolását szorgalmazza. A heterogén célcsoportot leszűkítve, vizsgálatom a fogyatékos személyek helyzetére koncentrálódik.