Magyarországon 2021-es adatok alapján a fiatalkorúak 1,3%-a volt bűnelkövető. Népegészségügyi érdek e fiatalok bűnözői pályafutásról való eltérítése, amelyhez szükséges meghatározni és megváltoztatni a bűnelkövetés háttértényezőit. Vizsgálatunkban előzetes bírósági eljárás alatt lévő és elítélt fiatalkorú bűnelkövetők körében kívántuk a gyermekkori traumák, kognitív képességek, és elkövetett bűncselekmények jellege közti összefüggést feltárni. 2022. november-decemberében az EMMI Debreceni Javítóintézetében keresztmetszeti kérdőíves felmérést végeztünk a gyermekkori ártalmas élményekre, egészségi állapotra és egészségmagatartásra, a bűnelkövetés jellemzőire, valamint a családdal való kapcsolattartásra vonatkozóan, döntően validált, részben saját kérdőívek felhasználásával. A kognitív képességeket az iskolai végzettséggel, valamint saját szerkesztésű kérdőívvel becsültük. Az adatokat az intézeti munkatársak gyűjtötték minden gondozottat (14-21 év közti fiúk, N=90) meginvitálva a részvételre, előzetes egyeztetés és tájékoztatás után. Az adatokat Excel adatbázisba vittük be, amelyekkel leíró és korrelációs statisztikai elemzést végeztünk. A meghívottak 61,1%-a válaszolt a kérdésekre, átlagéletkoruk 16,7±1,6 év; 85% roma származású volt. Ártalmas gyermekkori élmények tekintetében 78% mérsékelten, 11% súlyosan traumatizált. Egészségmagatartásukat tekintve 42% naponta dohányzik, 33% rendszeresen fogyaszt alkoholt. Az első bűncselekményt átlagosan 14±2,1 éves korukban körülkövették el, a fiatalkorúak intézetében pedig átlagosan 11,7±10,6 hónapot töltöttek el a kérdőív kitöltéséig. Többségük (55,4%) rendszeresen tartja a kapcsolatot hozzátartozóival. A leíró és korrelációs vizsgálatok szignifikáns pozitív összefüggést mutattak ki a gyermekkori traumatizáció mértéke, valamint az iskolában eltöltött évek száma, a dohányzás rendszeressége, továbbá a leittasodások száma között. A kognitív képességek egyik mutatójának a jelenlegi iskola típusát választottuk, ami szignifikáns kapcsolatot mutat mind az egészségi állapottal, a fiatal által kezdeményezett kapcsolattartással, az elkövetett bűntény súlyosságával és az intézetben töltött hónapok számával is. A válaszadók magas arányban szenvedtek el gyermekkori traumatizációt, amely kedvezőtlen az iskolai pályafutásra és növeli az önsértő viselkedésformák kockázatát. Ezért a gyermekkori traumatizáció megelőzése kiemelt fontosságúnak tűnik a fiatalkorú bűnelkövetés csökkentésére.