Dolgozatom témájaként a fogyasztóvédelmet választottam, az utóbbi években ugyanis egyre nagyobb figyelem övezi ezt a területet. A fogyasztóvédelmi jog tulajdonképpen nem más, mint a fogyasztói jogok érvényre juttatásának eszköze. Ha a fogyasztóvédelem általános célját próbáljuk megfogalmazni, azt abban ragadhatjuk meg, hogy biztosítja a piacgazdaságban a vállalkozásokhoz viszonyítottan gyengébb és sérülékenyebb félként megjelenő fogyasztók vagyoni, gazdasági, illetve az egészséghez és biztonsághoz fűződő érdekeinek védelmét. Ezek mellett megteremti a hatékony és gyors (peres és peren kívüli) jogorvoslat, a megfelelő tájékoztatáshoz és információhoz jutás lehetőségét, a fogyasztók oktatását, illetve a fogyasztói érdekek képviseletét. A fogyasztóvédelem rendeltetése tehát nem más, mint a fogyasztók gyengébb helyzetének, sérülékeny voltának sajátos eszközökkel történő ellensúlyozása.

A fogyasztóvédelem szabályozása csupán néhány évtizedes múltra tekint vissza az Európai Unión belül is, az elért eredmények azonban azt mutatják, hogy jelentősége oly mértékű, amely megköveteli a megfelelő szintű jogalkotói szabályozást. Ennek hatására kezdtek elterjedni a Közösségen belül az alternatív vitarendezési eljárások, amelyek hatékonyságukkal bizonyítják szükségességüket.

Az elemzés központi tárgya az Európai Unióban és hazánkban kialakult bíróságon kívüli eljárási módok kifejtése, rávilágítva a bírósági eljárásokkal szembeni előnyeire, eredményességére, megbízhatóságára. Bemutatom az alternatív vitarendezési eljárások kialakulását, típusait, jellemző sajátosságait. Ezt követően részletesen kitérek az Európai Unió vonatkozó szabályozására, az egyes tagországok gyakorlatára, s végül a magyarországi békéltető testületi eljárások tevékenységére.