Due to increased archival and records management tasks, there was an urgent need for higher education in archival education in the second half of the 20th century. After the first initiative, after the end of university archival training between 1950 and 1955, a two-year course organized by the Ministry of Cultural Affairs only partially filled the gap, and due to its lack of elaboration and accountability, it can only be considered a partial success. Its value can be seen in the fact that it tried to pass on targeted knowledge to participants who had already worked in an archive, so the training was not considered an “elite” course of history. Correction of the errors in the course was delayed due to the reopening of the jigher education of archivist.  

A megnövekedett levéltári és iratkezelési feladatok miatt a felsőfokú levéltárosoktatásra égető szükség mutatkozott a 20. század második felében. Az első kezdeményezést követően, az 1950 és 1955 között működő egyetemi levéltárosképzés megszűnése után, a levéltári területet irányító minisztérium által szervezett kétéves tanfolyam a hiányt csak részben pótolta be, a kidolgozatlanság és a számonkérés hiányai miatt csak részsikernek értékelhetjük. Értékének tekinthető, hogy célirányos tudásanyagot igyekezett átadni, olyan résztvevőknek, akik eleve levéltárban dolgoztak, így nem „elit” történészképzésnek tekintették a képzést. A tanfolyam hibáinak kijavítása az időközben újra megindult egyetemi levéltárszak miatt elmaradt.