Hibrid rezsimek és a szürke zóna: új válaszok a politikai rezsimek rendszertanának örök kérdéseire

Abstract

A demokratizálódás Huntington által leírt harmadik hulláma során a várakozásokkal ellentétben számos olyan politikai rendszer jött létre és maradt fenn tartósan is, amelyek a demokráciaelmélet bevett keretei között nem voltak értelmezhetők. A nyílt autoriter rendszerek és a teljes értékű demokráciák közötti „szürke zónában” található rezsimek leírására az uralkodó dichotóm, teleologikus, valamint minimalista megközelítések nem voltak alkalmasak. Tanulmányunk azokat az elméleti törekvéseket vizsgálja, melyek azokat a – hibrid rezsimnek nevezett – politikai rendszereket elemzi, melyek az autoriter és demokratikus elemek kombinációját valósítják meg. A megközelítések csoportosítása mellett rámutatunk azok elméleti és empirikus korlátaira, valamint kitérünk a hibrid rezsimekről szóló irodalom és a liberális demokrácia fogalmának összefüggésére is. Bár a hibrid rezsimek irodalma számos hiányossággal küzd, e megközelítések eredményének tartjuk, hogy a politikai rendszerek közötti mozgás politikai feltételeit a korábbi kísérletekhez képest realisztikusabban képes leírni.