Szakdolgozatomban a letartóztatás intézményét vizsgálom a magyar büntetőeljárásban, különös tekintettel annak jogi kereteire, elveire és gyakorlati alkalmazására. A dolgozat részletesen bemutatja a letartóztatás történeti fejlődését az 1896-os Bűnvádi Perrendtartástól napjainkig, valamint azt, hogy milyen formális és materiális feltételek fennállása esetén rendelhető el. Kiemelten foglalkozom az alapelvekkel, mint például az arányosság, méltányosság, ártatlanság vélelme, valamint a kontradiktórium elvével. Elemzem a bírósági gyakorlatot is, különös tekintettel a bűnismétlés veszélyére, és saját tapasztalataim is beépítem a bírósági munkából. A letartóztatás, a legsúlyosabb kényszerintézkedés, mely csak végső esetben alkalmazható, ha enyhébb intézkedés nem elegendő a büntetőeljárás céljainak biztosítására.