Szakdolgozatom gyógyszerhordozóként nagy potenciállal alkalmazható 3 tömeg% zselatint tartalmazó szilika-zselatin hibrid aerogél és egy modellfehérje közötti kölcsönhatást vizsgáltam. Választásom a szarvasmarha szérum albumira (BSA) esett, mert sok tulajdonsága ekvivalensnek tekinthető a humán szérum albuminéval (HSA), így alkalmasnak tűnt az aerogél-HSA kölcsönhatás modellezésére.
A kísérletek során a szilika-zselatin aerogél szuszpenzió és BSA oldat közötti kölcsönhatást pH = 5 acetát pufferben vizsgáltam batch, illetve gyors fotometriás kinetikai mérésekkel. A kísérletek során az aerogél részecskék összetapadását figyeltem meg, amit fénymikroszkópos vizsgálatokkal erősítettem meg. A gyors fotometriás mérésekből kapott spektrumok háttérkorrekciója az eddig használt módszerekkel nem volt elvégezhető, így a nyers adatok alapján jellemeztük az adszorpciós folyamatot. Az eredményekből megállapítható, hogy egy összetett folyamat játszódik le a kölcsönhatás során. Először a BSA reverzibilisen adszorbeálódik az aerogél felületére. A kezdeti reverzibilis adszorpciót egy irreverzibilis kötődés követi. Ezzel párhuzamosan az aerogél részecskék összetapadása következik be. A batch kísérletekből kapott adszorpciós izotermára Langmuir izotermát illesztettem, amellyel meghatároztam az adszorpciós kapacitást. Ez kettő-három nagyságrenddel nagyobbnak adódott, mint az eddigi, más adszorbensek esetén publikált értékek. A nagy adszorpciós kapacitásból arra következtettem, hogy az adszorpció többrétegű, egy koagulálódott fehérjeréteg vonja be a részecskéket.