Dolgozatomban szeretném bemutatni a gyász szakirodalmát, részletesen megvizsgálom a gyermekek és az idősebb korosztály sajátosságait a témában. Ehhez már meglévő kutatásokat szeretnék felhasználni, valamit személyes beszélgetéseket rokonokkal, ismerősökkel, illetve szakmai gyakorlatom helyszínének lakóival. Régebben a gyász rítusai segítették az elfogadást, illetve a feldolgozást, azonban ezen rítusok már elhalványodtak, a halál tagadása, elfojtása nyilvánul meg ebben. Napjainkban a gyász tabu témának számít, mégis az emberek döntő többsége képes önállóan feldolgozni a veszteséget. A gyászmunka elvégeztével megbékélnek az elhunyt emlékével és életüket képesek tovább folytatni. Olykor poszttraumás növekedés következik be, melynek során az egyén új tudás, új képesség, új tulajdonság birtokába jut, mellyel korábbi életviteléhez képest pozitív változásokat ér el.