A sajtószabadság, a véleménynyilvánítás-, és a szólásszabadság, valamint a személyiségi jogok egymás mellett, egymásra hatva léteznek, és az, hogy melyik alapjog az erősebb, akkor értelmezhető, amikor azok szembe kerülnek egymással. Akarva, akaratlanul ez a két alapvető jog előbb utóbb egymással szemben fog állni, mivel e jogok célja egymással pont ellentétes. Míg egyiknek a társadalom minél szélesebb körben történő tájékoztatása, a másiknak az ember integritásának, magánéletének, társadalomban való megjelenésének a védelme a lényege. Erre a konfrontációra a jogrendszereknek megfelelő válaszokat kell adnia, rendelkeznie kell garanciákkal azért, hogy helyrehozhatatlanul egyik jog se sérüljön. Ez a válasz Magyarországon a sajtó-helyreigazítása eljárás, ami megfelelően korrigálhatja ezeket az eseteket. Dolgozatomban arra szeretnék választ adni, hogy a személyiségi jogik korlátozzák-e, és ha igen, milyen terjedelemben és hogyan a sajtószabadság működését. Másik oldalról megközelítve a kérdést, ha a személyhez fűződő jogok sérülnek a sajtószabadság következményében, milyen jogi úton lehet e jogsérelmet reparálni, különös tekintettel a sajtó-helyreigazítás hatályos magyar szabályozására, és arra, hogy a XXI. századi technológiai fejlődés milyen kihívások elé állítja ezt a jogintézményt. Ebben a körben különös tekintettel azt vizsgáltam, hogy mik azok az entitások, melyek a sajtó-helyreigazítási eljárás kötelezettjei lehetnek. Ez jelenti a hírlapokat, újságokat, de akár jelentheti az egyszerű magánszemély felhasználókat is, akik hozzászólnak bizonyos cikkekhez, megosztanak linkeket az interneten. Nagy figyelmet szenteltem a kommentek jogi megítélésének, mivel gyakorta nyomdafestéket nem tűrő módon nyilatkoznak meg benne az emberek, mellyel könnyen elképzelhető a személyiségi jogsértés. Az, hogy ezekért kik viselnek felelősséget egyáltalán nem irreleváns, mivel a sajtószerv felelősségre vonása a cikke alatt hagyott kommentekért felvetheti a sajtószabadság indokolatlan korlátozását.