Az ESG jelentés hatása a külső finanszírozási források koncentrációjára és a hitelezői kamatelvárásokra

Abstract

Napjainkban számos globális kihívás van jelen úgy, mint a klímaváltozás, társadalmi egyenlőtlenségek növekedése, valamint a folyamatosan változó piaci és társadalmi igények. Ezek a változások jelentős hatást gyakorolnak a vállalatok külső finanszírozására is, amely területen az elmúlt időszakban egyre nagyobb jelentőséget kapott a fenntarthatóság kérdése és az ezzel összefüggő elvárások. Magyarországon is törvényi szabályozás szintjén is egyre inkább előtérbe került a vállalati szektor fenntarthatósági célkitűzéseinek keretrendszerbe foglalása és prezentálásának elvárása ESG jelentések formájában. Kutatásom célkitűzése volt megvizsgálni 30 általam kiválasztott, 5 különböző iparágba tartozó ESG jelentést készítő vállalat kötelezettségeinek koncentrációját iparági regressziós becsléssel, valamint a tényleges pénzügyi beszámoló adatok segítségével, alkalmazva a piaci koncentráció mérésére szolgáló statisztikai mérőszámokat. Ehhez kapcsolódóan fogalmaztam meg azon hipotéziseimet, miszerint az ESG jelentést készítő vállalatok kötelezettségeinek koncentrációja alacsonyabb, mint amennyit az iparági adatok alapján előre jelezni lehetne, illetve hasonló feltételezéssel éltem az idegen tőke átlagos költségére vonatkozóan is. Utóbbi regressziós becslésem során a kamatozó források állománya mellett az Altman Z-Score pontszámmal mérhető csődkockázatot is figyelembe vettem dummy változóként. Eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a különböző iparágakban eltérő módon becsülhető kamatráfordítások szignifikánsan nem térnek el a beszámolóban kimutatott tényleges értékektől, míg a kötelezettségek koncentrációja esetében szignifikánsan magasabb eltérés volt tapasztalható a tényleges értékeknél. Ebből adódóan a fenntarthatósági célokat előtérbe helyező vállalatok iparági átlaghoz képest kedvezőbb hitelezői megítélése erősen megkérdőjelezhető, amelynek magyarázata, hogy az ESG elvek alkalmazása és értékelése terén a hazai vállalatok és hitelezők körében még nem alakult ki széleskörű, kiforrott gyakorlat, így ezen szempontok figyelembevétele a hitelezői döntések mérlegelése során még korai fejlődési stádiumban van.