A XX. század '30-as éveiben megjelent, Hóman-Szekfű néven ismert Magyar történet I-II. kötetei a magyar őstörténetet és középkort dolgozta fel. A magyar őstörténet azonban a megjelent összefoglalás után is foglalkoztatta Hóman Bálintot. A források elégtelensége nem engedte számára a kérdés lezárását. A társtudományok újabb eredményei a történész gondolatait tovább vitték, egyes esetekben korábbi véleményét módosításra késztették. Zavarta a fel-felbukkanó dilettantizmus is, mely alkalmanként a társadalomnak vonozóbb "történelmet" kínál, mint a forrásokat szigorú fegyelemmel értelmező kutató. Hóman Bálint ezt a fennmarad munkáját - Ősemberek, ősmagyarok aligha tekintette a téma lezárásának...